Bármennyire is szerettük volna úgy kezdeni ezt a történetet, hogy ne menjünk vissza az ősi időkig, -hogy az ősember véletlenül beleejtette a tűzbe a húst és rájött, hogy az mennyivel finomabb, könnyebben fogyasztható, – nem tudjuk kikerülni. Annyira nem, hogy a források kutatása közben is azzal szembesültünk folyamatosan, hogy a grillezés jelensége régebbi, mint a Homo sapiens megjelenése, sőt az antropológusok szerint a tűz használatának elsajátításával a Homo erectus volt az, aki végérvényesen megváltoztatta evolúciós pályánkat, valamint lerakta a modern gasztronómia alapjait. A grillezés mint a nyílt tűzön való ételkészítés mai napig a világon mindenhol ismert és használt konyhai technológia.
Valószínűleg ez az ősi kapcsolat az, ami miatt még mindig szeretünk lángon-parázson sütni.
A grillezés, vagyis az étel nyílt lángon való elkészítése tehát az ételkészítés legősibb módja. A mítoszokkal ellentétben a barbecue sem amerikai találmány. A füsttel való lassú, alacsony hőfokon való főzés pedig lehet, hogy később jött, mint a grillezés, de sokkal korábban, mint azt a legtöbb amerikai barbecue-rajongó gondolja.
Az egyik korai grillező rácsot ma is megtekinthetjük Athénban, ahol a múzeumban látható egy, az időszámításunk előtti IV.-VI. században készített vélhetően hús sütéséhez használt rács.
A nyílt láng használata az ételkészítésben sokféle módon alakult a történelem folyamán. Ilyenek többek között a kerámia urnák, vagy tálak, melyek különböző kultúrák mai napig használt konyhai eszközei, mint például Kínában, Indiában vagy Japánban a tandoor-i kemence vagy a kamado.
Amerika felfedezése /1492/ Kolombusz idején szintén hozott újat a grillezés történetébe. A korai felfedezők, a spanyol konkvisztádorok hozták haza az akkori taino indiánoktól a „barbacoa” kifejezést, mely vélhetően már a korai barbecue készítési folyamatait takarhatta. Az akkori feljegyzések szerint a barbacoa egy lábakon álló rács-szerkezet volt, mely alatt lassú tűz égett, vagy parázs izzott, melynek bizonyos változatát az őslakosok alvásra is használtak. Az ételkészítésben a füstölés és lassú szárítási folyamatok a barbacoa használatával az élelmiszerek korai tartósítását is eredményezték.
Ezek az eszközök fejlődtek, ahogy a technikai tudásunk és a felhasznált anyagok is változtak. Kő és fém lábak, tálak és fedők változatossága mutatkozik meg napjainkban is.
Mára a grillezésnek 3 technológiailag meghatározott módja van: a hagyományos grillezés, a broiling, és a roasting.
A hagyományos – Magyarországon is elterjedt – grillezéskor a hőforrás /fa, faszén, gáz,stb.) az étel alatt helyezkedik el és a felszálló forró levegőt használjuk sütésre.
A grillezés eszközei között a hagyományos faszenes grillek mellett megjelentek a gáz- és az elektromos grillek is.
A broiling, a felülről lefelé irányuló grillezés, leginkább Észak-Amerikában elterjedt konyhatechnológiai eljárás. Ehhez speciális broilerre van szükség, ez az eszköz a tok néven hazánkban sem ismeretlen.
A nyílt lángon sütés legősibb változata a roasting, vagy nyárson sütés. A nyársalás szintén sugárzási hővel süti meg az ételt, de a grillhez, vagy broilerhez képest lényegesen lassabban. A tűztől való nagyobb távolság arányában csökken a sugárzó hő intenzitása, így hosszabb a sütési idő. A nagyobb távolság viszont a nagyobb darab húsok sütésének dilemmáját is megoldotta.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Grillez%C3%A9s
https://www.popularmechanics.com/technology/gadgets/a7855/a-brief-history-of-the-bbq-grill-11000790/
https://amazingribs.com/barbecue-history-and-culture/barbecue-history/